A könyveit ismerjük, de ki volt valójában a
"krimi koronázatlan királynője"?
Élete ugyan a szó szoros értelmében véve nem volt rejtélyes, ám arról még sem sokan tudnak. Engem is érdekelt, hogy ki volt ez a nő, aki sorra gyártotta az utókornak a bűnügyi sztorikat. Az addig oké, hogy író volt, de miért pont a krimi? Na és honnan ez a sok gyilkosság?Nos, utánajártam...
Agatha Mary Clarissa Miller 1890. szeptember 15-én , a Devonshire grófságbeli tengerparti kisvárosban, Torquay-ben látta meg a napvilágot, amerikai apja és angol származású anyja harmadik gyermekeként. A kislány annyira zárkózott, szégyenlős volt, hogy a szülők kénytelenek voltak úgy dönteni, otthon taníttatják. Azt remélték a megszokott környezetben majd könnyebben kibontakozik gyermekük.
Mivel Agatha testvérei iskolába jártak, meg kellett tanulnia hogyan szórakoztassa saját magát. Élénk képzelőereje már ekkor megmutatkozott, hiszen a magányos kislány barátokat talált ki magának, sokat játszott egyedül vagy éppen állatokkal. Édesanyja, aki kiváló mesélő volt, csak 8 éves korában akarta Agathát megtanítani olvasni. A kislány azonban annyira unatkozott otthon, hogy nem várt addig, 5 éves korában megtanult magától.
A képeken a gyermek Agatha és édesapja
Ezután csak úgy falta a korabeli gyereksztorikat, s már ekkor tollat ragadott. Szintén írói vénával megáldott anyja, hamar felismerte Agatha tehetségét, ösztönözte is lányát az írásra. Ezt minden bizonnyal jól csinálta, mert a tizenegy éves ifjú tehetség egyik versét már újságban is publikálták. Agatha nagyon boldog volt, ám nem sokáig. Édesapja, aki a tőzsde világában élt, akkor már egy ideje anyagi nehézségekkel küszködött. Ez sajnos kihatott az egészségére is, s abban az évben mikor Agatha versét megjelentették, az apa életét vesztette. Boldog gyermekévei ezzel véget értek...
" Az egyik legszerencsésebb dolog ami az életben megtörténhet veled, az a boldog gyermekkor. Nekem nagyon boldog gyermekorom volt."
Agatha Christie
Az apa elvesztését hatalmas tragédiaként élte meg a család. Clara, az anya, egyszerűen nem tudott megbirkózni a férje után maradt űrrel. Agatha lett a zaklatott nő legnagyobb támasza. Hanem úgy tűnt a gyásszal együtt a pénzügyi problémák is nehezen akartak távozni Ashfield-ből. Szűkösen éltek, azonban egy idő után sikerült annyit összespórolniuk, hogy Agatha Párizsba mehessen tanulni.
A francia leányintézetben zongoraleckéket vett és énekelni is tanult. Zenei téren is megmutatkozott tehetsége, olyannyira, hogy akár hivatásos zongorista is válhatott volna belőle, ha nem iszonyodott volna a nyilvános szereplés gondolatától. Többek között ezért vetette el operaénekesnői vágyálmát is, bár állítólag erről tanárai beszélték le, mondván, ebben "nem kiemelkedő tehetség"...
A fiatal Agatha, baloldalt 16-évesen Párizsban
Az írást viszont nem hagyta abba. A tizennyolc éves Agatha azzal szórakoztatta magát, hogy rövid történeteket kreált melyek közül néhányat publikáltak. 1910-ben pár hónapra anyjával Egyiptomba utaztak, ahol az estélyi ruhák világa és a társasági élet hamar magával ragadta a fiatal lányt. Ezután egymást követték a partik, és a leánykérések, ám Agathatát senkinek sem sikerült lenyűgöznie.
Aztán 1912-ben egy táncestélyre volt hivatalos, ahol megismerkedett Archibald Christie-vel, a brit Királyi-Repülő-hadtest leendő pilótájával. Szóval el lehet képzelni, hogy a fickó nem volt túl szégyenlős lekérni Agatha-t egy táncra. Pikk-pakk egymásba szerettek, s két év múlva már jött is az esküvő. Ki hitte volna, hogy Archie azon az estélyen nem csak táncpartnert, hanem házastársat is választ magának?
Agatha és Archie
Agatha egyébként önéletrajzában arról vall,
hogy "az ismeretlen iránti vonzalom" volt az , ami mindkettejüket izgatta.
Azonban a fiatalok nem sokáig élvezhették új közös életüket, ugyanis még abban az évben kitört az első világháború. Archie-t Franciaországba rendelték, Agatha pedig ápolónőnek állt szülővárosának vöröskeresztes kórházába. Mint önkéntes ápolónő ismerkedett meg a toxikológia és farmakológia tudományával. Nagyjából a mai gyógyszerészasszisztensi képesítésnek megfelelő oklevelet szerzett.
Agatha a háború borzalmai elől ismét az írásba menekült. Nyomozó történetek kitalálásával próbált kiszakadni a sanyarú valóságból. Ez részben fogadásból történt, amit korábban nővérével kötött, miszerint Agatha nem tudna jó nyomozó történetet írni. Szegény Margaret "kicsit" melléfogott...
Ott, a gyógyszerek között ugyanis Agatha szabadon engedte fantáziáját, s a kórházi gyógyszertárban megszületett első krimije " A titokzatos stylesi eset" . Sajnos ahogy az lenni szokott, az ismeretlen szerzőt először szkeptikusan fogadták, és sorra visszautasították a kiadók. Erről az időszakról így nyilatkozott az írónő egy rádiós interjúban :
"Egy vagy két kiadónak küldtem el, míg végül John Lane-nél kötött ki. Úgy egy évvel később, hallottam, hogy elfogadták. Nos, az egész így kezdődött..."
Agatha mérgekben való jártassága igencsak hasznosnak bizonyult. Első regényéről mind a krimiirodalom, mind a gyógyszerészeti szaklapok elismerően írtak. Ugyanis művében a gyilkos által használt méreg és egy gyógyszer összeférhetetlenségét írta le olyan pontossággal, hogy azzal minden szakmai hozzáértőt meglepett. Több mint 100 különböző gyógyszert, vegyszert, mérget dolgozott fel műveiben.
1925-től évente egy regénye és számos bűnügyi elbeszélése jelent meg. Összesen 83 bűnügyi regénye és novelláskötete látott napvilágot. Az elkövetők megtalálására detektíveket is kreált. Legismertebb karakterei Miss Jane Marple, a mindentudó vénkisasszony, és Hercule Poirot, az apró termetű belga, aki bajszával, kuglifejével és kifogástalan eleganciájával már első regényében megjelent. Az utóbbi figura további 32 könyvben és 55 novellában tér vissza az olvasókhoz.
Az írónő és művei
Agatha nagyon szerette a vizet, sokat úszott, fiatalabb éveiben szörfözött is. Érthető hát, hogy miért játszódnak történetei cselekményei vízen, vagy vízhez közel( tengerparti házban -"Ház a világ végén", folyami hajóúton- "Halál a Níluson", elhagyott szigeten- "Tíz kicsi néger"...).
Agatha 1922-ben Honoluluban
Agatha számos kitüntetésben részesült, megválasztották a Detektívregény-Írók-Klubja elnökének, fényképét elhelyezték a Nemzeti Portrégalériában, viaszmását a Madame Tussaud's panoptikumban. Ha ez nem volna elég, 1971-ben a királynő kitüntette a Brit Birodalom lovagi rangjával. Történeteit folyóiratokban, színpadi művek formájában is megjelentették. Az "Egérfogót", több mint negyven évig megszakítás nélkül játszották a londoni színházak, így minden idők legsikeresebb színpadi művének tekinthető.
Később Agatha és Archi elváltak, ugyanis a férfi beleszeretett egy másik nőbe. Egy közös gyermekük született egyébként, Rosalind. A harmincas évek elején az írónő megismerkedett egy osztrák-francia származású régésszel, aki el is vette. Boldog házasságban éltek, bár gyermekük nem született.
Balról Agatha és Rosalind, jobbról Agatha és régész férje Max Mallowan
Agatha utolsó éveiben már gondozásra szorult, egészségügyi állapota annyira megromlott. Végül 1976-ban, egy megfázást követően békésen elhunyt Dame Agatha, a krimi koronázatlan királynője. Sírkövén Sir Edmund Spencer "Tündérkirálynő" című eposzának egy idézete áll :
"Robot után pihenés, viharból révbe ért hajó,
Háború után béke, élet után halál- az a jó."
(Székely Magda fordítása)
Forrás:
agatha.hu
agathachristie.com
patikamagazin.hu
bbc.co.uk
