1931. szeptember 13-án esett meg a magyar történelem egyik leghíresebb vasúti tömegkatasztrófája. A gyilkos nevét bizonyára sokan ismerik, ám a 83 éve történt merényletet még ma is sok homáy fedi. 

A bécsi gyors egy perc késéssel gördült ki a Keleti pályaudvar egyik vágányáról, s Budapest határánál már 60 km/h-val robogott. A vonat halkan siklott a sötét éjszakában, s vitte magával a hálókocsikban szunyókáló utasait, akik nem is sejtették, hogy aznap talán utolsó útjukra indulnak el. Vészesen közeledtek ugyanis a Biatorbágynál fekvő viadukt felé, ahol a "rém" már lesben állt. 

Éjfél után néhány perccel, amikor a vonat áthaladt az említett viadukton, kerekei aktiválták a sínek közé rejtett csőbombát. Bár a mozdony vezetője megpróbált fékezni, de sajnos már késő volt. Egy kocsi kivételével az egész vonat a mélybe zuhant. A merényletben 22 ember vesztette életét, 17-en pedig kisebb-nagyobb sérülésekkel megúszták. 

( A biatorbágyi viadukt a merénylet után)

A tömeggyilkosság híre sokkolta Magyarországot. Hetekig másról sem beszéltek az emberek. Még évtizedekkel később is születtek könyvek és filmek, amelyek próbálták feldolgozni a történteket, de nem tudták. A merénylet elkövetőjével, és az indítékokkal kapcsolatban is maradtak nyitott kérdések.

Az újságok rengeteget foglalkoztak a terrorista akcióval. Fotók, helyszíni tudósítások, és a tettes kilétéről való találgatások töltötték meg a címlapokat. A merényletet mindkét politikai rendszer megpróbálta a maga javára felhasználni. Azonban a gyanú hamar egy Bécsben élő kereskedőre, Matuska Szilveszterre terelődött. 

Matuska Szilveszter 1892-ben, Csantaváron született. A kántor tanító az orosz fronton is harcolt az első világháborúban. Álítólag katonatársai sokat heccelték ügyetlensége miatt, s többször gúnyosan megjegyezték , hogy " ez még robbantani sem tud". Talán ez is közrejátszott ahhoz, hogy ilyen tettre vetemedjen.

Matuska nem menekült el a robbantás után, sőt kifejezetten aktívan tevékenykedett. Segített a mentésben, sőt még interjút is adott. Mint szemtanút többször is kihallgatták, s azt mondta, a robbanás pillanatában kizuhant a vonatból. Ám olyan kocsit jelölt meg ahol mindenki meghalt. Ekkor merült fel a gyanú...

( A vonat 26 métert zuhant a mélybe)

További bizonyítékként előkerült egy törülköző, amelybe Matuska beletörölte kezét. A szöveten robbanószer nyomait mutatták ki. Kérdőre vonták hát. Megkérdezték tőle, mikor járt utoljára Németországban, amire ő azt válaszolta, hogy januárban. Itt is sántított a dolog, hiszen felesége mást mondott. 1931-ben Németországban is felrobbantottak egy vonatot, a kérdés ezért volt fontos.

Csak a biatorbágyi eset miatti kihallgatása során derült ki, hogy mégis köze volt hozzá. A rendőrök Bécsben fogták el, ide menekült családjához.Az osztrák fővárosban mindent bevallott, még egy harmadik merényletet is. Ugyanis egy évvel korábban Ausztriában is síneket szedett fel, hogy kisiklasson egy vonatot.

Bécsben 6 év börtönt kapott. Bár elterjedt vélemény volt, hogy elmebeteg, a bíró nem rendelt el gyógyszeres kezelést. Pedig a tárgyalásról fennmaradt felvételekből jól látszik, hogy Matuska semmiképp nem nevezhető normálisnak. Gyerekekre jellemző ringó mozgása, időszakos nyelvöltögetése feszültségre, idegrendszeri zavarra utalnak. A felvételek azonban némák, így nem tudni mi idegesíthette fel Matuskát. Nem lehet tudni, hogy őrült volt, vagy csak megjátszotta azt. Kosztolányi Dezső ezt írta a tárgyalásról: 

"Itt áll, kifogástalanul vasalt sötétkék nadrágjában, melyet folytonosan emelget a bokájáig és a térdéig is, hogy "legyen mibe fogózni" ebben az űrben, ebben a kimondhatatlan zűrzavarban, ebben a semmiben. Lakkcipő van rajta. Feszeng, tipeg. Arca hamuszürke, homloka zöldes a börtönlevegőtől. Szeme hideglelősen lobog. Hüvelykujjaival kétségbeesett tornagyakorlatot végzett, s attól lehet tartani, hogy kificamítja őket. Ajkai folyton mozognak. Két kezét összetéve imádkozik. A földig hajol. Iszonyú indulatait alázatba burkolja. Most egyszerre talpraesett, tréfás, meghökkentő válaszokat ad, s kötekedő, szinte szemtelen."

( Matuska  a tárgyaláson)

A nyomozás lezárult, Matuska a magyar bíráktól életfogytiglant kapott, majd halálra ítélték. A váci börtön rácsai mögött tengette napjait, festegetett. 1944-ben azonban megérkeztek a szovjetek. A börtön fegyőrei elmenekültek, a rabok megszöktek. Ám Matuska ott maradt, s több évig igazgazgatóként tevénykedett az oroszok pártfogása alatt. Néhány esztendő elteltével elhagyta a várost, s ami ez után történt , csupán feltételezés. 

Érkezett róla hír Afrikából, Amerikából, de legutóljára talán szülőfalujában látták, ahol többen nem is tudtak tettéről. Mindig is rendes embernek ismerték, polihisztornak tartották. A csantavári templomban a helyi közösség minden karácsnykor megcsodálja Matuska Betlehem nevű alkotását. Egy olyan ember művét, aki állítólag megölt egy csomó embert. Érdekesség, hogy a cellájából utólag előkerült ládája, amit sokáig nem mertek felnyitni, ugyanis mindenki félt, hogy felrobban. Végül találtak egy bátor jelentkezőt, így előkerültek Matuska festményei, amelyekre nagyon büszke volt.

Öngyilkos lett, vagy kivégezték valahol? Mindez már a múlt rejtélye marad. Ahogy az is, hogy a merénylet elkövetésére csupán felbérelte-e valaki. Vannak ugyanis olyan elképzelések is, amelyek kizárják, hogy Matuska önszántából robbantott. Néhány tanú azt állította, hogy több embert is látott a helyszínen. Arról is beszéltek, hogy ugyanaz az az ember vezette az oda siető mentőautót, aki Matuska osztrák környezetében is feltűnt. Mint láthatjuk, a történet sok részét homály fedi, s ezekre a kérdésekre a mai napig csak találgatni lehet.