A XVII. századi London lakóira igen csak rájárt a rúd. Nem volt elég az 1664 karácsonyán kitört pestis járvány, ami mintegy 100 ezer lakost halálát okozta, hiszen amint a dögvész kitette lábát az angol fővárosból, minden lángokba borult. 

1666. szeptember 2-át írjuk. A királyi udvarban még senki sem sejti, hogy  a történelem egyik leghíresebb tűzkatasztrófája van készülőben. Hogy is sejtenék, hiszen csak nem rég mertek visszatérni szeretett otthonukba, amelyet a fekete halál miatt kényszerültek elhagyni. Igen ám, de balszerencséjükre a katasztrófa még is bekövetkezett, a ludas pedig nem más volt, mint a királyi pék. 

Thomas Fraynor, a pékség vezetője aznap gyanútlanul zárta be szeretett pékműhelyét, és nem vette észre, hogy  kemencéjében a parázs nem aludt ki teljesen. Ekkor vette kezdetét, a hat napon át tartó rémálom. 

A szeles időjárás csak rontott a helyzeten. A kigyulladt pékségből felcsapó lángok lassanként beterítették az egész várost. Meglepő, de a londoni vezetőség eleinte fittyet hányt a veszélyre. Az ágyából kirángatott főpolgármester lazán odamondta az aggódó polgárok képébe, hogy "ezt még egy asszony is le tudná vizelni " majd visszafeküdt aludni. Hát mint utólag kiderült,  nem volt igaza. 

A lángokat csak a hatodik napon , szeptember 7-én sikerült végleg megfékezni. Becslések szerint London 80 százaléka porrá lett. Viszont,  ahogy mondani szokták, "minden rosszban van valami jó", hiszen a lángok végleg kikergették a pestist a városból.